Nemzetközi zeneünnep Sienában

Velencében 1925-ben tartották meg ezt a már tradicionális nagyszerű zeneünnepélyt, ezidén pedig az ősrégi Sienaban adtak egymásnak találkozót a modern zene barátai. A sienai ünnepen azonban a régi mesterekről sem feledkeztek meg. A nagyszabású megnyitókoncertet a 17-ik század zeneszerzői töltötték ki. San Francesco bazilikájában Vivaldi es Monteverdi kelt életre oly erővel, hogy az illusztris közönség a szent helyről megfeledkezve tombolva ünnepelte az előadókat es a régi mesterek emlékét. A Chigi—Saracini palotában tartották meg a „nemzetközi” zeneünnepélyt. Németországot Hindemith képviselte, (mint mindenütt, ahol a fiatalabb nemet generáció szóhoz jut.) Olaszországot Franco Alfano, Franciaországot Ravel és Csehszlovákia részéről a negyedhangos rendszer mellett kardoskodott ezúttal is Alois Haba, aki ebből a negyvennyolcból már csak azért sem enged, mert mindenütt feltűnést kelt vele.

 

Villa Chigi-Saracini

Kamarazenében majd az összes jelentősebb fiatal zenész versengett egymással igen szép eredménnyel. — Ugyanis bátran meg lehetett állapítani, hogy ezen a téren van még mondanivaló, itt fekszik a modern zene súlypontja, és hogy a Wagner—Strauss szimfonikus költészete es programzenéje után a vonósnégyesből és trióból indulhat ki a melodikus polifónia újjászületése — mindegy, hogy a lineáris ellenpont, vagy más elmélet alapján.    Mert: ha van az új, a modern zenének nagy betegsége, akkor ez az, hogy megfertőzte a dallamnélküliség bacilusa, bár a melódia nem zárja ki a modernséget, az atonalitást.

A sienai ünnepély kamarazenei része örvendetes haladás volt ezen a téren. Sajnos, politikai kakofóniára is sor került, mert egy romai zenekritikus előadást tartott a modem zenéről es előadásában éles kirohanásokat rögtönzött a németek ellen. A musica sacra keretében, római, velencei, spanyol es flamand kórusokat es kantátákat adtak elő. A pápai Roma zenei múltja (16 és 17-ik század) hihetetlenül modernen hatott. Az ünnepség  „II Palis“ című régi ünnepi játékkal nyert nagyszerű es méltó befejezést.

 

n. p.; Képes Hét 1928. október 7.