Színházi helyárak

FürediszínSzínházi helyárak, a színházi előadás megtekintésére lefizetett összeg. Az első magyar színtársulatnál aránylag igen alacsony volt a helyár. Az ötvenes évek­ben még divatozott az a szokás, hogy a jegyeket meg lehetett váltani természet­beni fizetéssel: tojás, hús, kolbász, liszt, vagy kenyér ellenében. Molnár György feljegyzéseiben olvassuk, hogy 1854-ben Balatonfüreden ez volt a színházi belépti díj: 1 pár húsos csirkéért 2 álló kar­zati jegyet adtak, fiatal pipe (liba) 2 karzati zártszékkel volt egyenértékű, zsenge rucáért 1 karzati zártszék és 1 karzati állóhely járt, fiatal pulykáért 1 földszinti zártszéket utaltak ki; 1 kis kosár tojásért 3 előadásra 1-1 álló kar­zati jegy volt érvényes, 1 szopós bárány­ért 1 hétig lehetett karzati zártszékre menni. 1 szopós malacért két földszinti zártszéket adtak, stb. A helyárakat rend­szerint a színtársulat igazgatója, vagy a színház vezetője állapítja meg. Ezek a helyárak a rendes köznapi előadásra érvényesek. Ezeket csak 50%-os, vagy újabban vigalmi-adós utalványokkal mérséklik egyes emberek részére. Na­gyobb vendégszerepléseknél a helyára­kat azután felemelik, amikor is az elő­adásokat „felemelt-helyárakkal” hirde­tik. A vasárnap, ünnepnapi és némely­kor hétköznap délutáni előadásokra „mérsékelt helyárak”-at szabnak meg, míg a gyermek, ifjúsági vagy katona (levente) előadásokra, „rendkívül mér­sékelt helyárak”-at szoktak hirdetni. Is­meretes még a „mérsékelten felemelt helyárak” elnevezés is, amelyet kisebb igényű vendégjátékoknál, jótékonycélú vagy éjjeli előadásoknál szoktak hirdet­ni az igazgatók. A színházi helyárakkal kapcsolatban az u. n. bérleti-rendszer is ismeretes, ami nem más, mint több előadásra, vagy előadássorozatra előre megváltott, rendszerint 25-30%-kal mér­sékelt jegyfüzet, vagy belépésre szóló igazolvány.

 

Magyar Színművészeti Lexikon, 1931

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.