A VIGASZTALÓ MOZART

Nádasdy Kálmán
Nádasdy Kálmán

Régi restanciától szabadult meg az Opera, mikor új szereplőkkel adott új színt a Figaró házassága megkopott együttesének. Kár, hogy a restanciát csak félig intézte el és a vedlett díszleteket nem vetette sutba és nem elevenítette meg a mozarti opera-színpad tündéri képeit. A Mozart-operák kényes közönsége külö­nösen attól a színpadtól venné ezt szívesen, amely a dekoratív művészet ifjúi élet­erejének, a színpadi képzelet gazdagságának európaszerte páratlan tanúbizony­ságát adta az elmúlt években. Mozart, bizony megérdemelne ennyi áldozatkészsé­get .. .

Sergio Failoni
Sergio Failoni

A fiatal rendező, Nádasdy Kálmán, egy játékos képzelet ötleteivel idézte színpadra a mozarti «opera-buffát». Ez a fiatal rendező tudja, hogy a drámai jellem­rajz mozarti tökéletességét a színpadi játék nem a muzsikától függetlenül, hanem a muzsikával együtt fejezi ki. Sok tehetséggel, a mozarti lélekbe belemélyedő kép­zelettel emelte föl az együttest az ő játékmesteri ötletessége a mozarti ábrázolás szinte eszményi magaslataira. A karmester, Failoni Sergio a mozarti élet-látomás teljességét tudta visszaadni, nagyszerű stílusösztönnel egyesítve az olasz opera­színpad drámai bőségét, pajzán buffonériáit, túláradó játékos kavargását azzal az átszellemültséggel, amely annyira mozarti. Az ő zenekara és az ő énekesei azt a reális életszemléletet fejezték ki, amely a művészi géniusz megfoghatatlan sugal­latára föl tud emelkedni az élet fölé, egy transzcendentális álom világba. Failoni és Nádasdy, valamint a nagyszerű szereplők a mozarti költészet kettősségét, a nagy Wolfgang Amadeus lelki Janus-arcát fejezték ki.

FigaroA karmestert és a rendezőt segítette az a szerencsés körülmény, hogy opera­színpadunkon itt van még művészete teljességében az eszményi Mozart-énekesnő : Sándor Erzsi. Az ő elragadó Susanne-alakítása a Mozart-éneklés klasszikus formái­val szerzett gyönyörűséget nekünk. Az est nagy meglepetése Losonczy György Figarója volt. Ez a nagyszerű külsejű, értékes hangú, páratlan alakítóképességű fiatal baritonista új profilt adott Figarónak. Ez a Figaró nem pajzán barokk­figura, nem ugrifüles bohóca az «opera-buffá»-nak és nem sévresi porcellán-alak, hanem mélyen emberi : a Beaumarchais-i és a mozarti Figaró. Gere Lola féktelen pajzánsága, egészséges humora kiválóan érvényesült Cherubinóban. Osváth Júlia nemcsak egészséges szépségével, hangjának nemes fényével, egyre finomabb kul­túrájával, de felfogásának mozarti átszellemültségével is nagyon a szívünkhöz talált.

A Figaró-est mélyen elgondolkoztat bennünket. Az Opera Mozart-előadásaira egész évadban nem lehetett jegyet kapni és a hangversenyek műsorain is egyre sűrűbben szerepelt a nagy Mozart neve. Budapesten egyre fejlődő, egyre gazda­gabb Mozart-kultusz virágzik és a gondolkozó ember azt kérdezi önmagától : mi lehet ennek a lelki oka? Sötét és zavaros korszakban élünk, eszmék, világnézetek gomolygó küzdelme ragad bennünket tova, a világ lázas konvulziókban remeg, a gazdasági nyomorúság egyre nagyobb súllyal görnyeszti a vállunkat és a lát­határunk sötét. E boldogtalan korszak emberének menekülő lelke Mozart tündér­világában keres vigaszt. Akinek nem adatott meg, hogy a maga életét élje szabadon vágyai, álmai, akarata szerint, a mozarti formák között élheti néhány órán át a maga felsőbbrendű életét. Mozart emeli fel őt abba a művészi álomvilágba, ahon­nan visszanézve a mindennapi élet nyomorúságaira, azokat nevetségeseknek látja. «A zene prosperoi varázsszigetére», a harmóniák mozarti menedékébe fut a lélek, abba a tükörbe néz bele a csüggedt ember, amelyben együtt tükröződik az élet és az álom. Aki nem talál harmóniát az életben, akinek a hétköznapja csupa disz­harmónia, Mozarttól kér vigaszt, tőle, aki az élet legellentétesebb képeit foglalja össze földöntúli harmóniákban. Egy nagy Mozart-magyarázó mondja egy írásá­ban, hogy a mozarti rezignáció az élet feloldhatlan kétségei fölé emelkedik : e két­ségek fölött lebeg. A mai ember élete tele van megoldhatatlan kétségekkel, amelyekre végső választ csak Isten ád. Itt a földön járva, e kétségekkel csatázva, e megold­hatatlan problémák hinárjai között vergődve, mily jó egy ideig megpihenni abban a mozarti, rezignációban, amely az élet fölött lebeg és mosolyogva néz le arra.

Balassa Imre, Katólikus Szemle 1937. május

Nádasdy KálmánLosonczy GyörgySergio Failoni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.