Az első magyar drótnélküli táviró

Than László rajza
Than László rajza

Az olaszok Marconi révén maguknak követelik azt a világhírt, mely a drótnélküli telegrafálás feltalálásához fűződik. Ez azonban merő tévedés, mert a drótnélküli telegrafálást egy magyar szinész, a Nemzeti Színház kedvelt komikusa, Benza Károly, találta fel a következő módon:
Az öreg Benza, aki nagyon takarékos, sőt zsugori ember volt, a Svábhegy Pest felé néző lankáján egy kis házacskát építtetett. Onan járt be mindennap nemcsak az előadásokra, de még a próbákra is szamárháton. Nagyon pontos volt az öreg, nem mulasztott volna egyetlen próbát sem, mert félt a színházi vésztörvényszék pénzbüntetéseitől. De abban az időben a próbákat csak reggel írták ki a próbatáblára, tehát mindenkinek be kellett nézni, hogy megtudja, nem lesz-e dolga valami próbán. Ilyen esetlegességért persze nagyon bajos lett volna Benza bácsinak mindennap délelőtt is a Svábhegyről a Nemzeti Színházig beszamaragolni. Mit tett tehát? Megbeszélte a színház kellékesével, hogy a legnagyobb titokban, hogy senki más ne tudjon erről, egy hosszú póznát dugjon ki a Nemzeti Színház tetején olyankor, ha Benzának be kell jönnie a próbára. Ez volt a drótnélküli távíró. És nagyszerűen bevált, mert a póznát minden időben jól lehetett látni reggelente a Svábhegyről, ahonnan Benza aztán szépen beszamaragolt a Nemzeti Színházhoz.
Ez a drótnélküli találmány csak egyszer működött feltalálójának
kedve ellenére. Igaz, hogy ebben a szinészhuncutság játszotta a főszerepet.
Benza bácsi egyszer csodálatos bőkezűségében svábhegyi nyaralójába meghívta az egész színész-truppot a Nemzeti Színházból. Egyetlen kivétel csak Tóth Soma volt, az ő örökös riválisa és epés konkurrense. Persze, hogy ez a mellőzés fájt Tóth Somának, aki el is tökélte, hogy megbosszulja magát Benzán. Valahogyan megtudta a Benza megegyezését a kellékessel ama bizonyos rud-kidugás iránt. Nosza, Tóth Soma ehhez folyamodott, amikor bosszút akart állani. Éppen abban az időben ugyanis, amikor Benza vendégül látta Tóth Soma kivételével összes kollégáit, kidugta a próbajelző rudat. Ahogy ezt a Benza bácsi kertjében meglátta a ház ura, elsápad és közli a szinésztársasággal, hogy valamennyiüknek azonnal be kell menniük a színházba próbára, mert úgy látszik, darabváltozás lesz és ehhez rögtönzött próbára lesz szükség. Meg volt zavarva tehát a svábhegyi szinész eszem-iszom. Benza bácsi elsőnek sietett le a szamarán a Nemzetihez, ahol Tóth Soma várta és igy szólította meg:
— Az úr elfelejtett engem meghívni a cécóra, hát én meghívom egy kis kvarglira a Beleznayba.
— Ej, de hiszen próba van! — felelt indulattal Benza és már ment is volna föl a színpadra, ahol akkor a többiek is jelen valónak.
Tóth Soma azonban csak legyintett:
— Fészkes fülemile van, nem próba!
— De hiszen a rúd kint van a tetőn…
— Azt én dugtam ki a kvargli-ozsonna miatt, — felelt egykedvűen Tóth Soma. De mindjárt futásra is vette a dolgot, mert valamennyien meg akarták lazsnakolni…

Friss Újság, 1928 szeptember 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.