XLVIII. Erkel Ferencz

erkelferenc A héten lett nagykorú Erkel „Hunyadi Lász­lója, a miért aztán jutalmul 350 forintot kapott bánbánknótában azon érdemeiért, hogy 25 évig kiállta ennél a színháznál, és most sem szökött meg a tenger apró primadonnáktól és primodónoktól.

Erkelt ki ne ismerné?

A sakkisták nagy zenésznek, a zenészek nagy sakkistának tartják. Ő a mi Spontinink, Rossinink, Bellinink, Mo­zartunk, Gluckunk, Wagnerünk, Weberünk — egy személyben. Ezekből gyűjti a benyomásokat, és üt rájuk pöngő sarkantyút. A magyar zene Múzsájá­val töltött házaséletének gyümölcsei, három fiú, névszerint: Hunyady Laczi, Dózsa Gyuri, Bánk Bandi; két egész leánya : Sárika és Báthori Erzsi, meg egy lánynak a harmadrésze, kit egészben „Erzsébetének hívnak.

A gonosz külföld igen szép kapellmeistermuzsikának tartja, a mit írt; mi — faute de Liszt — nagyra vagyunk vele, s hogy klasszikusunk is le­gyen, megtettük őt annak, azonkívül kinevezte őt Radnótfáy — ki tudvalevőleg nagy zeneértő — fökommendásnak abban a muzsikus seregben, mely még nincs ugyan, de meglehet, nem is lesz.

Az öreg maestro legújabban egy operán dol­gozik, azon új dalszínház megnyitására, melynek alapköve a Tátra méheben gyanútlanul szundikál. Akkorára tán meg is nőnek a mostani kis príma donnák.

Ebben a nagy munkában úgy elmélyedt, hogy tán nem is tudja, miféle új aquisitiókat nyertek meg az opera számára legújabban. Ha a hír nem fillent (s miért is tenné?) Radnótfáy fölkérte a böl­csödét, engedje át néhány sáshangu növendékét a nemzeti színháznak.

A sakk annyira szenvedélye, hogy a karmes­teri pálczikája alatt álló dalárokat is csak amolyan sakkfiguráknak tartja, melyeket ide-oda tehet, és a kóristák fekete serege, élükön az assoluta királyné­val, bármily vitézül harczolnak ellene, mégis mindig megnyeri a partit.

Borsszem Jankó, 1869. február 7.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.