Díszletfestés

A színházak díszletfestése nem ötletszerűen történik, hanem alapos megbeszélés, tervezés és a szakértők hozzászólása alapján. Az ilyen megbeszélésnél jelen van a szerző, az igazgató, a rendező és a szcenikus.

A M. Kir. Operaház díszletfestő terme
A M. Kir. Operaház díszletfestő terme

A tervező elkészíti — természetesen kicsinyítve — a díszlet modelljét, amely teljesen hasonlít az el­készítendő díszlethez. Az ilyen kis mo­dell alapján tervezik magát a nagy dísz­letet, ami után megkezdődik a díszlet meg­festése, még pedig a következő módon. A műterem padlójára hatalmas vásznat fe­szítenek ki, hogy annak felülete a festés­nél egyenletes maradjon. Ezután enyvezett hegyikréta alapozással kezdik meg a mun­kát, melynek megszáradása után egy hosszú zsinór segítségével megrajzolják a négyzetmétereket. Ezután jön a tulajdon-képeni festés, aranyozással és figurális vál­tozásokkal befejezve. Ha az egész munka megszárad, a megfelelő részeket kivágják.

A M. Kir. Operaház díszletfestő terme
A M. Kir. Operaház díszletfestő terme

Utána megkezdődik az asztalosok munkája, akik a vásznakat »felrámázzák«, azaz lé­cekre kifeszítik. Ez az eljárás magára a kulisszákra vonatkozik. A következő munka kiterjed az u. n. lógó díszletekre, úgy­mint egész ív, fél ív, háttér, hátfal, mennyezet, soffita stb. Mindezek felső és alsó lécezést kapnak és azokat felsodorva szokták beraktározni. A horizont megfestése nagy gondot igényel, mert ez egybefog­lalja a színpad teljes látókörét és szükség esetén, hogy a panoráma artisztikusabb legyen, két oldalt pótló toldalékot kap. Transzparenseket is szoktak alkalmazni a színpadokon, melyek elkészítési módja ab­ban áll, hogy a vászon egyes részeit a díszlettervező utasítása alapján kivágják és helyébe siffónt toldanak, ezt amilin fes­tékkel befestik, feltéve, ha azon a helyen például ablaknak kell lennie, vagy eset­leg tüzet kell rögtönözni, továbbá ha víz­hullámzást akarnak bemutatni, stb.  Elő­fordul az is, hogy a jelenés sötétedést, illetve alkonyodást kíván, ekkor a transz­parens szintén kitünően felel meg rendel­tetésének. Az erdőívek kivágásához még az a processzus is járul, hogy hátul u. n. cérnahálókat varrnak rá (gazé), melyek az ágakat és leveleket takarják. Ha pedig »levegő«-díszletről van szó, akkor sűrítést alkalmaznak, borsótüll és organtin felvarrá- saval. Ilyen módon, midőn már elkészültek a díszletek, azoknak hátfalára felírják, hogy melyik oldalon kell azokat használni. A színpadnak három része van ugyanis, jobb, bal és középső oldala, A M. Kir. Operaházban a jobb oldalt V. 0. jelzés­sel jelzik, ez a városi oldal, L. 0. jelzés pedig azt jelenti, hogy az illető díszletet a bal oldalra (ligeti oldal) helyezik el.

Schwarzer Géza, Művészeti Lexikon 1931.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.