Botrány az Operaházban: Környei és Somlyó áfférje.

szamosielza
Szamosi Elza

 Tegnap ifjúsági előadás volt az Operában s mig a színpadon vígan folyt a „Troubadour“ előadása, a kulisszák mögött zajos botrány folyt le Környei Béla tenorista és dr. Somlyó Nándor orvos közt. A botrány szálai hosszú időkre nyúlnak vissza. Régóta terjesztik az Operában, hogy Szamosi Elza, a színház művésznője válni készül a férjétől, dr. Somlyó Nándor orvostól, hogy Környei Bélának, az illusztris hőstenornak felesége lehessen. Nemrégiben egy hetilap — nevek nélkül — megírta az Opera régi pletykáját. Megírta, hogy Szamosi Elza visszavonhatatlanul elhatározta a válást és hogy a színlapon rövid időn belül K. Szamosi Elza néven fog szerepelni. Erre másnap egy napilapban nyilatkozat következett nem a férj, hanem a feleség részéről. Szamosi Elza kijelentette, hogy eszeágában sincs válni és hogy Környeivel, aki állandó partnere a színpadon, csak a színpadi összeköttetés hamis alapján hozta össze a mende-monda.
 A férfiak mindeddig nem nyilatkoztak. Tegnap tette meg Somlyó az első érdemleges férji lépést ebben az ügyben, amelyet mindeddig nyugodtan hagyott fejlődni a hír szárnyán.
Itt kezdődik az épületes botrány. Tegnap a „Troubadour“-t adták ifjúsági előadásul az Operában. Hardy Helén énekelt a darabban és Környei a kulisszák mögül hallgatta az előadást. Egyszerre odalépett hozzá dr. Somlyó és igy szólt:
— Pardon, kérlek, arra akarlak kérni, hogy mivel a botrány már igen nagy, három-négy napig, mig a dolog el nem csendesedik, ne mutatkozz nyilvánosan a feleségemmel.
Erre Környei nagy haragra lobbant és hangosan kiáltotta:
— Micsoda beszéd ez? Kikérem magamnak az ilyen hülyeséget. Nekem semmi közöm semmihez ás már torkig vagyok a herce-hurcával.
 A kiáltozásra összefutott a személyzet az a része, amely nem volt a színpadon elfoglalva. Sőt némi zavar keletkezett a színpadon is, ahová a lárma behallatszott. A legkínosabb botránynak csak az vette elejét, hogy Somlyó sietve távozott a színtérről. A kőrülállók megkönnyebbülten lélegzettek fel. Igen kevés hiányzott ahoz, hogy Környei haragjában ne inzultálja ellenfelét. A kiáltozás így is elég soká tartott és elég magas regiszterbe csapott ahoz, hogy az Operaház kultúrára hivatott színpada egy sajnálatos botrány színhelyévé váljon. Éjszakára hamarosan elterjedt a híre a dolognak, természetesen a gyorsan futó pletykák jótékony nagyításaival. A kávéházakban már véres színpadi verekedésekről beszélgettek az emberek, ami kétségkívül jelentékeny és jóindulatú befolyással volt a magyar zeneügy iránt mutatkozó érdeklődésre.
Egy estilap munkatársa megkérdezte Környei Bélát a botrányra vonatkozólag. Környei a következőket jelentette ki:

Környei Béla
Környei Béla

– Rendkívül sajnálom, hogy az az incidens, amely köztem és dr. Somlyó között tényleg lefolyt, fantasztikus nagyításokra adhatott alkalmat, Történt ugyan valami, de verekedésből, ilyesmiből egy sző sem igaz. A dolog úgy történt, hogy a pletyka már régen közös kombinációba vont engem Szamosi Elzával. Ezen nem akadtam fenn nagyon; világéletemben mindig összehoztak azokkal a társnőimmel, akik valaha csak partnereim voltak. Egészen normális volt az a pletyka is, amely most Szamosi Elzát szánta feleségül nekem. Én nekem erre a pletykára vonatkozólag nem volt semmi tennivalóm, engem az ilyesmi természetszerűleg nem keverhet semmi világításba.
 Azt azonban sajnálattal konstatáltam, hogy Szamosi Elza férje nem látta a szükségét semmiféle nyilatkozatnak, vagy intézkedésnek. Magán, Sőt inkább a feleségén hagyott mindent száradni, amit tendenciózus cikkek híreszteltek rá. Engem igen kényelmetlenül, sőt igen kínosan érintett ez a nyugodt nemtörődömség. Valaha jó barátja voltam Somlyónak, de ezek után egyre jobban elfordultam tőle, sőt az utóbbi időben már az érintkezés legminimálisabb formáira szorítkoztam,
 A „Troubadour“ előadását végig akartam nézni, de a ház annyira megtelt, hogy a pénztár a szí- nészpáholyt is eladta. Bementem tehát a színpadra egy kulissza mögé, hogy a Hardy Helén énekét meghallgassam. Ekkor lépett hozzám Somlyó és megkért, hogy néhány napig ne mutatkozzam nyilvánosan a feleségével. Az előzmények alapján mód nélkül felháborított ez a kérés. A legkeményebb hangot használtam haragomban.
 Ami a véres verekedést illeti, arra vonatkozólag férfias becsületszavamra kijelentem, hogy csak annyi és csak úgy igaz, ahogy most elmondtam. Verekedés nem is történhetik közöttünk az Operaház színpadán, ahol nekem van némi keresnivalóm, neki egyáltalában semmi sincs.

Pesti Napló, 1911 február 2.

Környei Béla

Szamosi Elza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.