A szökevény szinészné.

-Parisban egy szinésznének nem rég eszébe jutott, bucsuzás nélkül tovább indulni ’s Havre felé sietett, honnan Lissabon felé vala hajózandó. Egy fiatal barátja‘ kisérte. Az igazgató azonban úgy igyekezett, hogy a’ szökevényt még Havre-ban utolérje, ki midőn ott a’ kocsiból kilépett, ő jött legelőször elébe e’ szavakkal: “tenger sokkal zajongobb,  kisasszony, mintsem olly jeles tehetséget, mint kegyedé, mellyet annyira becsülök, illy sok veszélyeknek kitétetni engedném; várjon még három hónapig kegyed , mig egyezésünk’ ideje lefoly, addig ideje lesz a’ tengernek lecsöndesülni ’s az alatt kegyed’ helyébe mást kaphatok.“ Mademoiselle egy pillanatot vetett a’ két férfira, kik az igazgatót kisérték ’s csendőrségi tiszteknek látszottak, ’s mondá: „Kegyed igazat mond; az idő sokkal roszabb , mintsem tengerre szálni lehetne. Visszafordulok kegyeddel ’s készen vagyok szolgálatára.“

Rajzolatok, 1835 szeptember 5.

Férjhezmenési tilalom vége

Amikor Márkus László visszavonta a balerinák férjhezmenési tilalmát, kiderült , hogy négyen már titokban házasságot kötöttek.

Házi ünnepség volt a minap az Operaházban: Gilbert Irént, az operaházi balett felügyelőnőjét ünnepelték, aki huszonöt év óta tagja a színháznak.  Idegen azt hinné, hogy a balettfelügyelőnő, aki különben 32 év óta jár az Operaházba, öreg hölgy, holott csak 39 éves, mert már 7 éves korában került az Operaház balettkarába, mint növendék.

Radnai Miklós
Radnai Miklós

Az ünnepségen kiderült a titok, hogy Gilbert Irén asszony.  Annál nagyobb volt az operaházi tagok és a balerinák csodálkozása, miután Radnai Miklós, Márkus László igazgató elődje szigorúan megtiltotta, hogy a balerinák férjhez menjenek, és csak két esetben adott pardont: egyszer Szalay Karolának, aki azóta már el is vált, másodszor pedig a balettkar egyik szépének, aki a színház fővilágosítójához ment feleségül.
Beszélgettünk Gilbert Irénnel, aki volt kolléganőiről, a balerinák férjhez menéséről és a táncosnők kötelességeiről ezt mesélte nekünk:
— Márkus László igazgató úr visszavonta a balerinák férjhezmenési tilalmát és így most már én is nyilvánosságra hoztam, hogy én bizony a tilalmi időszakban férjhez mentem Suba Gyulához, az Operaház táncművészéhez. Kétéves házasok vagyunk, de nem mertük senkinek elmondani, mert féltünk, hogy elbocsátanak. Most már elmondhatom azt is, hogy nemcsak én mentem férjhez, de megszegte a tilalmat több balerina is.

Márkus László (Issay Dobrowen és Márk Tivadar társaságában)
Márkus László (középen, Issay Dobrowen és Márk Tivadar társaságában)

Tóth Edit, a tehetséges fiatal táncosnő egy orvoshoz ment feleségül, Kárász Anna balerina az Operaház egyik ügyelőjéhez, Bartos Irént, az Operaház balettkarának tagját pedig egyik karénekesünk vette feleségül.  Ők is mind titokban kötöttek házasságot.

— Mi a dolga a balettfelügyelőnek? Bizalmi állás ez. Én öt éve töltöm be.  Elődöm Józsa Róza volt.  Vigyázni kell a próbákon és az előadásokon arra, hogy a balerinák ne »Halandsázzák« el a lépéseket; ügyelni kell arra, hogy ne késsenek el; megfelelő ruhát vegyenek fel; mindenkinek rendes legyen a balettcipője és csak a táncra figyeljen, ne másra. Aki bűnös, azt irgalmatlanul fel kell írni és a színházi törvényszék ítélkezik fölötte. Nagy fegyelem van az Operaház balettkarában, de ezt igazán csak szigorral lehet elérni.  Persze néha én is elnéző vagyok, hiszen én is balerina voltam…

 

Az Est, 1937. január 9.