Tévedt nő

Rosa Ponselle mint Violetta
Rosa Ponselle mint Violetta

opera. (Lásd “Traviata”.) A hibás és érthetetlen magyar címet útóbb fölcsrélték az olasz eredetivel, amely “az (igaz, jó) útról letért, letévedt” nőt jelenti. Egyetlen szóban a német “Entgleiste” felel meg, magyarra két szóban “sülyedt -” vagy “bukott nő”-nek volna fordítható. A német színpadok azonban a falragaszokon rikító, sikamlós címet jónak látták mellőzni: az operát hősnőjéről nevezték el: “Violetta” c. a. adják.

Magyar Színművészeti Lexikon, 1931

Rosa Ponselle

Egy utazó Miskoltzrol

kurír.jpgEgy utazó Miskoltzrol October’ 15-dikén ezeket irja: A’ múlt Szombaton játszodta a’ Pesti Szinjátszó – Társaság, melly négy hónapoktól fogva, a’ mint értettem itt mulatoz, Hamletet. Engemet, a’ ki már legalább negyvenszer Hamletet különbféle nemzetek’ Játék szinein, előadattni láttam a’ Tzédula figyeletessé tett, és kivántam, nagyon a’ darab productioján jelen lenni, tudván bizonyosan, hogy a’ min már harmadfél század olta a’ Theatrális Critikusok rágódnak, és a’ mit sok jeles Actor a’ maga főbb Studiumává tett, egyik és első próbaköve a’ Játszó mennyiségének; Hamletet játszotta Benke Úr. Ez a’ szinjátszó, a’ mint nékem beszéltették 34 esztendős, némelyek azt a’ megjegyzést tették rolla, hogy igen idős a’ Hamlet Személyére. Ő többnyire nyájas öregeket játszik, és a’ maga fakjában ne utolsó.

De Benke, Hamletre nem volt öreg, bő játékára nézve sem. Ő rolléját tökélletesen tudta,de nem tsak tudta, hanem tanulta is, azt mutatta rendes felosztása Monologjainak; – minden mozdulásában czél volt, előre elrendelte szavait, nem ütődtek öszsze zavarodva gondolatjai, igaz érzést, és tüzet mutatott az igazság szájában, a’ bizonytalanságon lebegve hatott keresztül, a’ morál értelmes  nyájas meggyőződéssel, ‘s szelidséggel hangzott ajakain. Egy szóval: Ő tudta mit, miért, hogy, és hol beszéll. Itt tapasztaltam legelőször a’ Magyar Hazában, mit tesz a’ Publicummal az Actor. Akár millyen esztelenűl viselte is magát Hamlet, minthogy az idő megkivánta, hogy magát úgy viselje – semmi illetlen sibongás, semmi gyermekes zaj őtet játszásában meg nem zavarta. Az vele együtt érzett, ‘s annak érzése őtet a’ Játék végével meg is jutalmaztatta.

Én mindenik Actornak, ki a’ Hazámban vagyon, ilyen szempontból kivánnám érdemeit megésmertetni; ‘s ha szerentsém lesz visszatérésemkor más Játékot, annyi melegedéssel látni, mint Hamletet, el nem fogom mulatni a’ Játszó betsét világ eleibe terjeszteni: valamint a’ hibát is a’ publicummal megesmértetni, ha időm lesz.

Magyar Kurir, 1816. november 21.

laborfalvi Benke József