A Wagner-család pöre

Cosima Wagner
Cosima Wagner

Többször foglalkoztunk már azzal az áldatlan harccal, melyet Wagner özvegye, Cosima asszony saját gyermekével, Izoldával folytat, akitől elvitatja  a Wagner-név és származás dicsőségét, azt állítván róla, hogy nem Wagnernek, hanem Bülownak a gyermeke. Most ebben a csúnya családi perpatvarban szenzációs fordulat történt. Wagner Cosima asszony ugyanis bemutatta Wagner Richárd végrendeletét, amelyből kitűnik, hogy Izoldéra, valamint Wagner Évára nézve is már régebben megállapították, hogy Hans Bülow az apjuk. Wagner végrendelete többek között a következő passzust tartalmazza: “Wagner Cosima asszonynak Wagner Richárddal való házassága jogilag fennáll. A bayreuthi bíróság határozata szerint e házasságból származó egyetlen gyermeknek Wagner Siegfried tekintendő. Cosima és Siegfried egyenlő részeket kapnak az örökségből.” A végrendelet alapjául szolgáló bírósági határozata azonkívül ezt is mondja: “1883 febr. 3-án Velencében meghalt Wagner Richárd bayreuthi író és zeneszerző. Végakarata odairányult, hogy csupán Wagner Siegfriedet tekintsék fiának.” A határozat szerint továbbá Wagner szabadon rendelkezhetett saját vagyonával és már jóval halála előtt is többször kijelentette, hogy vagyonát két egyenlő részben fiára és nejére hagyja. Wagner Cosima asszony szerint ezek után az egész pör tárgytalan.

Isolde Ludowitz von Bülow (Beidler)
Isolde Ludowitz von Bülow (Beidler)

 

Pesti Hírlap, 1914. május 26.

 

Cosima Wagner

Isolde von Bülow

 

Zsebkendő a színpadon

Catherine-Joséphine Duchesnois
Catherine-Joséphine Duchesnois

I. Napoleon idejében illetlen dolog volt  a zsebkendőt nyilvánosan használni. Josephine császárnénak rossz fogai voltak, hogy beszéd közben leplezze, csipkekendőt tartott a szája elé. Ez meghozta a zsebkendő-használat divatját. A XIX. század elején elképzelhetetlen volt, hogy a színpadon síró színész szemét zsebkendővel törülgesse. Csak a híres Duchesnois k. a. mert zsebkendővel lépni a színpadra, de “könyű szövet”-nek nevezte. De Vigny egy Shakespeare-darabban használta a “mouchoir” szót, de a közönség kipisszegte. Hugo Victor fellépése óta az egykori précieux-kor ilyen maradványai végleg eltűntek.

Színművészeti Lexikon, 1933.

Catherine-Joséphine Duchesnois   Alfred de Vigny

 

Sebestyén György a hamburgi opera karmestere

Sebestyén György
Sebestyén György

Hamburgból jelentik: Sebestyén Györgyöt, a newyorki Metropolitan Opera House első korrepetitorát a hamburgi opera kitűnően sikerült próbadirigálása alapján karmesternek szerződtette. Sebestyén Györgynek, aki az idén tölti be huszonegyedik esztendejét, ez már a harmadik külföldi állomása. Előbb Walter Bruno oldalán működött Münchenben, onnan került Newyorkba Toscanini mellé, most pedig Németország egyik legmagasabb nívójú zenés színháza invitálta meg vezető állásba. Újabb jelentős állomás ez a fiatal magyar muzsikustehetség merészen ívelő pályáján, amely remélhetőleg minél előbb vissza fog hajlani oda, ahol igazán szükség van a Sebestyén Györgyökre: az M. Kir. Operaházba.

 

8 órai újság, 1924. május 20

 

Sebestyén György

Beszélgetés Astafiewaval

AstafiewaAstafiewa a balett próbateremben egy kerevetfélén pihent amikor hozzáléptünk.
— Madame, a „Színházi Élet” számára lenne szives . . .
— Autogramm vagy intervju?
— Mind a kettő.
— Akkor essünk át először az autogrammon.
. .. Először talán valami életrajzfélét. A családom igen előkelő orosz nemesi család. Az apam tábornok volt. Számos helyen kitüntette magát, de főleg Sebastopolnál kifejtett vitézsége örök dicsősége lesz az orosz birodalomnak.Nyolc éves voltam, amikor felvettek az orosz császári balett-iskolába. Megjegyzem, hogy ez egy egészen speciális orosz intézmény, olyan tánc- és nevelő-intézet féle és a legelőkelőbb családok gyermekei boldogak, ha bejuthatnak ide. Tizenhét éves lehettem, amikor a császári balettben először fölléptem. Karrier . . . taps . . . pénz . . . siker.. . mindez tüneményes gyorsan jelentkezett. De a gyorsan induló karriert megakasztja a házasságom. Férjem, egy angol attasé, kénytelen elmenni az orosz-japán harctérre. Én a vörös kereszthez csatlakozom és utánamentem. Rettenetes heteket éltem át, a nyomorgó, kétségbeesett betegek között. Az önkéntes ápolónők között ott volt a mostani bolgár királynő, aki még ma is kitüntet szívélyes barátságával. A férjem halálosan megsebesült. Hiábavaló volt minden gondozás, meghalt. Én pedig visszatértem a művészi pályára. Djagilew direktor vezetése mellett óriási sikereim voltak. De miután Nijinsky és Anna Pawlowa is önállósították magukat, elhatároztam, hogy követem a példájukat. Budapest az első állomásom. Képzelheti tehát, hogy mennyi kedvvel és ambícióval dolgozom a siker előkészítésén. Hiszen ettől függ minden. „A bethuliai zsidónő” azt hiszem, meg fogja hódítani a pesti közönséget. Az ó-héber motívumok művészies összetétele a legnagyobb mértékben sikerült. A szerep minden tekintetben megfelel nekem, mert ugy-e elképzelhetik hogy jól megválogattam, hogy miben lépek fel először . . .
Egyelőre ennyit. És írja meg, hogy boldog vagyok, hogy újra játszhatom Budapesten.
Ezután a művésznő bemutatott impresszáriójának, Paul Sydownak, és aztán a legnagyobb buzgalommal hozzálátott a próbákhoz.

Színházi Élet, 1914 május 17.

Serafina Astafieva

Gabina

Gerta Barby
Gerta Barby

Ez a címe egy új zenedrámának, melynek Wulfius Artúr, szövegét pedig Overweg írta s melyet e hó 13-án mutattak be a drezdai udv. operaházban. A zeneszerzője balt származású, jelenleg Szent-Pétervárott él, de a szász udvarnál is vannak pártfogói és azoknak köszönheti, hogy műve most Drezdában színre kerül. Zenéje tudásra és rutínra vall, de nem egyéni jellegű; főleg a deszkribáló részletek sikerültek, nem különben a lírai, érzelmes momentumok is, míg a drámai akcentusoknál rövid lélegzetűnek bizonyul a szerző. A hangszerelés teljesen megfelel a modern ízlésnek.A szövegkönyv egy eszményi tiszta szerelmi viszonynak a brutális érzékiséggel való konfliktusában kulminál.  A szereplők közül kitűntek Barby Gerta, Forti Helena, Plaschke és Soot. Az újdonságot barátságosan fogadták; a jelenvolt szerzőt a főbb szereplőkkel sokszor kitapsolták.

Pesti Hírlap, 1914. május 15.

Helena Forti, Eva Plaschke

Pallai Nusi Berlinben.

pallainusiBerlinből érdekes vendégszereplésről és ennek még érdekesebb következményeiről ad hírt a Színházi Hét levelezője. A berlini udvari Operának ugyanis egy estén Pallai Nusi volt a vendége, a budapesti Opera balletjének büszkesége. A magyar táncosnőnek igen nagy sikere volt. Annyira tetszett a publikumnak, hogy az előadás végén a színház intendánsa kopogtatott az öltözőjében és elébe teregette a kész szerződést. Petrás Sári példáját hamarosan követi tehát Pallai Nusi is. Ha ugyan követi. Úgy tudjuk ugyanis, hogy a berlini udvari Operával a kitűnő táncosnő még nem kötött végleges megegyezést. Mivel pedig a budapesti Operaház anyagi szempontból ugyanolyan előnyös, idő dolgában pedig még hosszabb szerződést kínál, remélhető, hogy a budapesti balletimádóknak nem lesz okuk a legsötétebb kétségbeesésre. A két szerződés ügye különben a legközelebbi időn belül eldől már.

Színházi Hét, 1911. január 15.

 

Pallai Nusi (Pallay Anna)

Nagy színházi botrány Londonban

Laurette Taylor és J.Hartles manners
Laurette Taylor és J.Hartles Manners

Lon­donból jelentik: Az itteni Garrick színházban múltkoriban páratlan botrány tör­tént. A Római éjszaka című dráma bemutatójának kellett volna megtörténnie. A darab szerzője J. Hartley Manners ame­rikai író, a női főszerepet pedig feleségének kellett volna eljátszania, aki miss Taylor művészi nevén az angol színművészet egyik legismertebb képviselője. A nézőtéren igen előkelő publikum volt, az urak frakk­ban, a hölgyek gyönyörű esti ruhában. Jelen volt Davis amerikai nagykövet is a fele­ségével, páholyukat a csillagos lobogó díszí­tette. Már a játék elején ellenséges volt a hangulat. Az első felvonás egy igen ala­csony dolgozószobában játszódik. A kar­zatról erre lekiabáltak, hogy nem lehet látni semmit. Miss Taylor fellépése azonban megnyugtatta a kedélyeket. Az első felvonás után a színésznő a függöny elé lépett és beszédet intézett a karzat látogatóihoz, amelyben megígérte nekik, hogy a követ­kező felvonások alatt jobban fognak látni. Amerikában alacsonyak a szobák, ezért volt ilyen szoba a színpadon is. A második felvonásban álarcosbál fordul elő. A karzat közönsége erre erkölcsi rohamokat kapott, őrülten meg volt botránkoza és bűzbombákat dobott a színpadra. Erre Miss Taylor megint beszédet intézett a karzat közönségéhez és megígérte, hogy azok, akik most nem látnak, másnap estére fényes földszinti ülőhelyet fognak kapni. Újabb kiabálás és pisszegés és sípolás, amire az előadást félbe kellett szakítani. A színésznő pártnere méltatlankodva beszélt fel a kar­zatra, amire újabb botrány támadt. Miss Taylor felé, aki háromezer mérföld messze­ségből jött Londonba, azt kiáltották: „Men­jen vissza oda, a honnan jött! Miss Taylor megbotránkozva kiáltotta: „Ez nem angol modor!  Az előadás félbeszakítása után vizsgálatot indítottak, hogy megtudják, ki rendezte a botrányt. Kitűnt, hogy harminc ember, de hogy miért, azt nem lehetett ki­puhatolni. Némelyek azt a képtelenséget állították, hogy a botrányt németek okoz­ták, akik ilyen módon akartak visszavonást kelteni Amerika és Anglia között.

Bécsi Magyar Újság,  1920. május 8.

Laurette Taylor