Lámpásos emberek

Várszínház
Várszínház

Régente a fővárosban zord téli időben a Várszínház körül állomásoztak a közönséget hazakísérő lámpásos emberek. Működésük jó üzletnek bizonyult, mivel sem Buda, sem Pest nem nagyon volt kivilágítva. Valamikor a Nemzeti Színház körül is ácsorogtak tucatszámra. A színésznőket a színházi szolgák kísérték haza lámpával, a nagyközönséget pedig a felfogadott lámpás ember.

Magyar Színművészeti Lexikon, 1931.

 

Úszó Színház

úszóA hajdani görögöknek volt Thespis-targonczájok, melly a vándorló művészetnek színpadul szolgált; az amerikaiak jó lépéssel előbbre haladtak hajóból csináltak vándor színházat, mely jelenleg Ejszakamerikának hajózható folyóit bejárja, hogy a nagyobb városokban azoknak partjain színdarabokat adjanak. Ezen uj nemű szinház a régi „Virginia” postagőzőnyből alakíttatott át mostani czéljára; hossza 90, szélessége 22 és magassága majd 50 láb, a hajógerincz mintegy 56 hüvelyknyi vastag s egészen lapos feneke van. A 10 láb széles bejárás körülbelől a hajó közepe tájába s a 90 lóerejű gép közelébe van készítve. A színpad, előtér s a páholyok a hajó hátuljában, patkó alakra készítvék s igen csinosan és tisztán vannak elszerelve. A szinpad meglehetősen tág, az előszin négy páholyt foglal magában; utánnok egy sor zártszék s a földszini ülések következnek; s az egész kényelmesen fogadhat be 1200 személyt. Az előtér hossza 36 láb szélesség mellett 42 láb ; az előszin tágassága 27 lábnyi , a színpad 42 láb széles és 45 láb mély, az oldalfalak 16 láb magasak. Színpad mögött két öltöző-szoba találtatik a hölgyek számára , alattok az urak ruhatáraik vannak, ebédlővel és hálószobákkal együtt az egész társaság, a mérnökök s mások számára. A hajó teknőjében egy csinosan elszerelt, 40 láb széles és 36 láb mély terem van, melyben legjutányosabb áron lehet eledeleket s italokat kapni. A szép asztalok márványlapokkal, a nagy tükrök és csinos képek , valamint a viliágosságot visszaverő köszörült lámpák a hajó ezen részének igen kellemes tekintetet adnak. Egy nagy drummondféle lámpa az egész intézetet végig ragyogja, megvilágitja az egész körületet s a látogatók lépéseit a múzsák ezen úszó temploma felé vezeti. A hangászkar 9 személyből áll. Az ékitvények az ország legjelesebb művésze Grain ur által festettek, s a társaság ‘derék színészekkel dicsekedhetik, ugy hogy egy uj-yorki lap azon elmés megjegyzést teszi: „Minden úszva látszik haladni.” Az tagadhatlan, hogy nagy pénzöszveg és  elmetehetség van a vállalatban koczkáztatva; azonban reményleni lehet, hogy a vállalkozók jó czélt érendnek, ha a dagályt fogják tudni használni, melly eddig nekik kedvezett.

Ábrázolt Folyóirat, Kassa, 1848. február 12.