A budai magyar színház megnyitása

 

Budai Népszínház 1870.
Budai Népszínház 1870.

Végre tehát létesült azon szép eszme, hogy ős Budán is legyen egy
állandó csarnoka a művészetnek, hol magyar nyelven hirdethessék a szépet
és nemest Thalia papjai. Sept. 14-e volt ama nap, melyen Molnár, kinek
nemes és ernyedetlen buzgalma az eszme létesítésének egyik főrugója volt,
büszke öntudattal léphetett a közönség elé, s elmondhatá, hogy ím, az ige
testté lőn : „Él magyar, áll Buda még!” — Már öt órakor gyülekezett a
közönség a megnyitási ünnepélyre, ugy, hogy mire az előadás megkezdődött, a csinosan földíszített színház minden zuga a fulladásig tömve volt. 6
óra után a leleplezett függöny mögül meghatóan hangzott elő : „Hazádnak
rendületlenül!”

Molnár György
Molnár György

Ezzel kezdődött meg a megnyitási ünnepély. Volt-e egyetlenegy a hallgatóság közt, kinek szivében ez óhajtás ne ébredt volna : Isten áldd meg, szenteld meg a művészetnek ez ujon megnyitott templomát! A
„Szózat” gyönyörű hangjai mellett lassankint felgördült a függöny, s előtűntek Thalia papjai, díszruhában, vállaikon nemzeti szin fátyollal. Most az
igazgató, Molnár lépett elő, s felolvasá „A magyar színészet második megjelenését Budán,” világosan és részletesen adván elő a népszínház történeti
vázlatát, megemlékezvén Budaváros hatóságáról és azon egyes hazafiakról, kik a szent ügyet oly hazafias buzgalommal felkarolák. Ezután Bihari olvasá
fel a Buda városa által kiadott színházi oklevelet. Az első szakaszt Jókainak
ezalkalomra irt gyönyörű prológja zárta be, Molnár által hatásosan elszavalva, mit hosszas tapsolás és éljenzés követett. Viharos zajjal hittak a költőt, de nem volt jelen. A második szakasz „Hunyady László” nyitányának
a népszínház zenekara által eljátszásával kezdődött; majd a Dubez által
szerzett s a Dubez és Kéler zenekara által előadott „megnyitási induló”
következett, mely után ugyane zenekar a „II. Rákóczy Ferencz fogságá”-
hoz irt nyitányt játszta el. A zenedarabok után a Szőllősy nővérek léptek
föl s elragadó szépen lejtették el — a szinlap szerint utolszor — a „vasme¬
gyei csárdást.” A harmadik szakaszt a „Honvédhuszárok” hatásosabb jele¬
netei, népdalok, karénekek és néptánczok képezték, záradékul „a nemzet
ébredését” sikerültén előtüntető allegóriái képlettel. Igy folyt le az uj szín¬
ház f. hó 14-iki megnyitási ünnepélye, mely a két következő napon ismételtetett.
Most már nincs egyéb hátra, mint hogy a közönség lankadatlan részvétével bebizonyítsa, hogy a testvér fővárosokban két magyar színházat is becsülettel fenn tud tartani.[…]

Vasárnapi Újság, 1861 szeptember 22.