Ahol tilos a szerelem

radnaidolgozo
Radnai Miklós Operaházi dolgozószobájában

Ahol tilos a szerelem… Előadták a Nemzeti Színházban, életre alkalmazta Radnai Miklós, az Operaház igazgatója.
— Nem fogom tűrni, — mondta az erélyes direktor, — hogy az Opera balettkarában méltóságos és nagyságos asszonyok táncoljanak!
Radnai Miklós a baletthölgyek házassági tilalmát egy százéves szabályrendeletre alapítja. Direkciójának ideje alatt csak egyetlen kivétel volt: Szalay Karola, de rövid idő múlva ő is elvált.
Természetesen érdekes volna megtudni a házassági tilalom alá vetett baletthölgyek véleményét is e kérdésről. A Színházi Élet munkatársa sorra járta a paradicsomból kitiltott primabalerinákat és az Operaház összes szólótáncosnőit. A válasz meglepően egyöntetű volt. A riporternek szinte az a gyanúja támadt, hogy a hölgyek ankéten beszélték meg az ügyet. Az intervjuk többségének lényege ugyanis így hangzik:

Szalay Karola
Szalay Karola

— Tessék elhinni, egy bizonytalan házasság kedvéért nem érdemes elhagyni a színpadot és megszakítani a karriert. Csak ha valami komoly, nagy parti kínálkoznék…
Így derül ki, hogy a legromantikusabb színpadi műfaj, a balett papnői az életben nem is gondolkodnak olyan regényesen. Gyakorlatiasan okos álláspontjuk és a direktor elvei között nincs áthidalhatatlan szakadék. A házasságot nem perhorreszkálják, csak a szegénységet. Szóval nem is olyan veszélyes Radnai direktor tilalma. Sőt üdvös is. Mert ha a balettkar valamely tagja a tilalom ellenére fölveszi Hymen rózsaláncát, legalább megvan az a kellemes bizonyosságunk, hogy az illető hölgy fényes partit csinált. És aki még így is csalódik? Legrosszabb esetben visszatáncol…

 

Színházi Élet, 1935 június 8.

Szalay KarolaRadnai Miklós

Beszélgetés Astafiewaval

AstafiewaAstafiewa a balett próbateremben egy kerevetfélén pihent amikor hozzáléptünk.
— Madame, a „Színházi Élet” számára lenne szives . . .
— Autogramm vagy intervju?
— Mind a kettő.
— Akkor essünk át először az autogrammon.
. .. Először talán valami életrajzfélét. A családom igen előkelő orosz nemesi család. Az apam tábornok volt. Számos helyen kitüntette magát, de főleg Sebastopolnál kifejtett vitézsége örök dicsősége lesz az orosz birodalomnak.Nyolc éves voltam, amikor felvettek az orosz császári balett-iskolába. Megjegyzem, hogy ez egy egészen speciális orosz intézmény, olyan tánc- és nevelő-intézet féle és a legelőkelőbb családok gyermekei boldogak, ha bejuthatnak ide. Tizenhét éves lehettem, amikor a császári balettben először fölléptem. Karrier . . . taps . . . pénz . . . siker.. . mindez tüneményes gyorsan jelentkezett. De a gyorsan induló karriert megakasztja a házasságom. Férjem, egy angol attasé, kénytelen elmenni az orosz-japán harctérre. Én a vörös kereszthez csatlakozom és utánamentem. Rettenetes heteket éltem át, a nyomorgó, kétségbeesett betegek között. Az önkéntes ápolónők között ott volt a mostani bolgár királynő, aki még ma is kitüntet szívélyes barátságával. A férjem halálosan megsebesült. Hiábavaló volt minden gondozás, meghalt. Én pedig visszatértem a művészi pályára. Djagilew direktor vezetése mellett óriási sikereim voltak. De miután Nijinsky és Anna Pawlowa is önállósították magukat, elhatároztam, hogy követem a példájukat. Budapest az első állomásom. Képzelheti tehát, hogy mennyi kedvvel és ambícióval dolgozom a siker előkészítésén. Hiszen ettől függ minden. „A bethuliai zsidónő” azt hiszem, meg fogja hódítani a pesti közönséget. Az ó-héber motívumok művészies összetétele a legnagyobb mértékben sikerült. A szerep minden tekintetben megfelel nekem, mert ugy-e elképzelhetik hogy jól megválogattam, hogy miben lépek fel először . . .
Egyelőre ennyit. És írja meg, hogy boldog vagyok, hogy újra játszhatom Budapesten.
Ezután a művésznő bemutatott impresszáriójának, Paul Sydownak, és aztán a legnagyobb buzgalommal hozzálátott a próbákhoz.

Színházi Élet, 1914 május 17.

Serafina Astafieva

Pallai Nusi Berlinben.

pallainusiBerlinből érdekes vendégszereplésről és ennek még érdekesebb következményeiről ad hírt a Színházi Hét levelezője. A berlini udvari Operának ugyanis egy estén Pallai Nusi volt a vendége, a budapesti Opera balletjének büszkesége. A magyar táncosnőnek igen nagy sikere volt. Annyira tetszett a publikumnak, hogy az előadás végén a színház intendánsa kopogtatott az öltözőjében és elébe teregette a kész szerződést. Petrás Sári példáját hamarosan követi tehát Pallai Nusi is. Ha ugyan követi. Úgy tudjuk ugyanis, hogy a berlini udvari Operával a kitűnő táncosnő még nem kötött végleges megegyezést. Mivel pedig a budapesti Operaház anyagi szempontból ugyanolyan előnyös, idő dolgában pedig még hosszabb szerződést kínál, remélhető, hogy a budapesti balletimádóknak nem lesz okuk a legsötétebb kétségbeesésre. A két szerződés ügye különben a legközelebbi időn belül eldől már.

Színházi Hét, 1911. január 15.

 

Pallai Nusi (Pallay Anna)

Jegyzetek az orosz balett egyik estéjéről

Lobogó színek, káprázatos gyorsasággal kialakult tömegek, melyek mint a kiröppent rakéta, pillanatról pillanatra új színt, formát öltenek, ahol egy ember nem több egy erősebb, gyengébb hangsúlynál, a tónus egy árnyalatánál. Bizonyára rájuk gondolhatott Tolsztoj, mikor a produkciók eredményéhez, tartalmához mérve, túlságosan nagy árnak tartotta a felemésztett fizikai és morális energiák mennyiségét.

A nők, Ó, azok nagyon szépek. A legtöbbje sudár termetű, hosszú karú, táncra idegzett teremtés. Hajlékonyak, gyorsan mozgók, testük hasonlíthatatlanul nagyobb modulációra van kifejlesztve, mint a mi hölgyeinké, fegyelmezettek, ritmusérzésük kitűnő.

Vaslav Nijinsky

Szilfidek tánca: tompa világítású, kékeszöld háttér. Hatalmas fák alatt fehér nők. A fehér és a tompavillogású zöld összetétele majdnem megríkatóan nyomasztó. Minden szögletet elmosó lágy mozdulattal táncolnak a nők, karjuk kígyózva leng, ringó fehér testük mozgása szentimentális regényemlékeket sodor ki agyunk pókhálós zugaiból. A zenekarból Chopin-muzsika hangzik ki. A hangulat egységét csupán Nijinszky bolygatja, aki férfiatlan mozdulatokkal hasítja a levegőt. Oktalan gimnasztika végeztével mint egy konfirmációs zárdanövendék lesütött szemmel félreáll. Kisujját ajkához tapasztja szégyenlősen, elfajzottan.

Ha a tánc a testiségnek mozdulatokkal kifejezett artisztikumát adja, egy férfi aligha akarhatja azokat a képzetemlékeket kiváltani belőlünk, amelyek a női testről, a női test mozgásáról bennünk élnek.

Adolph Rudolphovitch Bolm

Ezért volt különb Bolm, büszke, kemény szép hím a Thámár című képben, a groteszk, vad kozák vajda a poloveci táncokban.

Mennyire korlátoltak a koreográfia kitaláló mesterei, mikor azt hiszik, hogy a muzsikát mindenestül úgy ahogy van, átvihetik az emberi test mozdulataira. (Sőt még többet hisznek.) Micsoda elbizakodottság. Mintha a láb, a kar, fej, derék megmozdulásaiból, a külső jelekből felépített ritmus követni tudná a muzsika szükségszerű belső ritmusának folyamát, az önmagát tápláló ősi áradatot.

Chopin Esz-dúr valcere hogy fejezhető ki a látószerveket izgató, a muzsika mellett másodlagos hatásokból összetett produkciókkal? Lehetetlen dologra vállalkoztak.

A zenekar sokkal jobb volt, mint egyéb alkalommal. A rózsa lelke című táncdarab kísérő zenéje Webernek Berlioz által csodálatosan hangszerelt “Aufforderung zum Tanz”-ja magában is eleget adott.

Bálint Aladár; Nyugat, 1913. január 16.

Díszelőadás az Operában a kormányzó névünnepén

Bordy Bella

December 6-án, a kormányzó névünnepén díszelőadás lesz az Operaházban , melynek az előkészületét már meg is kezdték. Ez alkalommal új táncjáték kerül bemutatásra, amelynek címe: „Csárdajelenet”. Ennek az ötnegyed óráig tartó színpadi műnek zenéjét Hubay Jenő hegedűre írt műveiből állították össze. A darabot ifj. Oláh Gusztáv elgondolása szerint viszik színpadra s a balett-teremben a napokban már meg is kezdik a próbákat. A darab női főszerepét Bordy Bella táncolja. Az eddigi elgondolások szerint maga Hubay Jenő vezényli a díszelőadást.

 

Budapesti Hírlap, 1936. szeptember  13.

Az orosz császári ballet a Budapesti színházban

Koslov Teodor és Baldina kisasszony (Koslov Theodore és Alexandra Baldina)

Szombaton, november hó 2-án kezdi meg a hatvan tagból álló  orosz császári ballet személyzete több estére terjedő vendégjátékát. Koslov Teodor a pétervári házi opera első táncosa és Baldina kisasszony a moszkvai császári színház primabellerinája vezetésével a Budapesti színházban. Az est műsora három részből áll. I. Ballet de Classique II. Nemzetközi táncok és orosz népdalok. III. Seherezade ballet, zenéjét szerezte Rimsky Korzakov. A császári ballet saját ragyogó jelmezeiben és díszleteiben lép fel. Jegy felemelt helyárakkal előre váltható.

 

Budapesti Hírlap, 1912. október 30.

Színészektől és festőktől tanultam táncolni!

Sárgakeretes szemüveget hord, kopasz és ráncok húzódnak végig az arcán, ha beszél. Ez Harald Kreutzberg, a világ legnagyobb élő táncosa civilben. A színpadon pedig karcsú, álomszerű alak, repdeső szellem, szín­padot betöltő, sőt a színpad keretein túl­növő ördöngős csoda­lény.

Miközben öltözőasz­tala előtt ül és vidéki csavargónak maszkí­rozza magát, a cseh származású német táncművész a követ­kezőket mondja:

– Elbeszélő művé­szetet táncolok; köl­teményeket igyek­szem elszavalni moz­dulatokkal.

(Nem is lehetne pontosabban megha­tározni Kreutzberg művészetét. Amint ezeket a sorokat írjuk, előttünk van »Az örök kör« című tánckölte­ménye, amelyben hat különböző személyt és a halált személyesíti meg a művész. A különböző alakok álarcot hordanak, de amint belelépnek a halál körébe, az álarc lehull és az alak élettele­nül terül el a földön…)

– Hogy ki az ideálom, ki volt a tanítómesterem? Azt nem is tudnám megmondani! Nem egy embertől tanultam, hanem rengetegtől Minden művésztől tanultam valamit: szí­nészektől, festőktől egyaránt!

–  Tervei?

–  Most visszame­gyek Bécsbe, ahon­nan nemrégen jöt­tem. A Staatstheater- ben fogom táncolni Werner Egk »Joan von Zarissa« című balettjének címszere­pét. Januárban Olasz­országba utazom, majd Stockholmba, Koppenhágába és azután 40 estét adok Németor­szág különböző váro­saiban.

– Ügy hallottuk, már filmezett is?

– Igen, a »Para­celsus« című filmben, Wemer Kraussal. Né­hány táncon kívül színészi szerepem is volt. Egy szemfény­vesztőt játszottam.

– Kit ismer a ma­gyar táncosok közül?

– Személyesen csak Milloss Aurélt. De remélem, hogy alkal­mam lesz megismerni a magyar táncosokat. A hírük nagyon jó..

 

Film Színház Irodalom 1942. december 18.

Ünnepély a m. kir. operaházban

Campilli Frigyes

Még meg sem nyílt az új operaház, de már is kedélyes ünnepély színhelye volt. A ballet-személyzet ugyanis ma megünnepelte Campilli balet-mester születésnapját, és ennek emlékéül a táncgyakorló teremben elhelyezte a szeretett mester arcképét. Az ünnepély lefolyásáról a következő hírt vesszük. Délelőtt az összes balletszemélyzet és Campilli számos tisztelője összegyűlt a próbateremben. Midőn az érdemes balletmester a terembe lépett, harsogó éljenzés fogadta őt.  Müller Katalin magántáncosnő, a ki az egész ünnepélyt rendezte és csinos beszéddel üdvözölte Campillit, a kit a nem várt ováció egészen megzavart. „Azt hallottuk – úgymond az ifjú szónok, – hogy a muzsának szentelt e termet mindazok arcképével fogják díszíteni, kik a művészetben kiválóak voltak. Mi a te alázatos tanitványaid, nem akartuk, hogy e teremben a nagyhírű művészek közül bárki is megelőzze azt, kinek a magyar táncművészet legtöbbet köszön, a mi kedves mesterünket. Elkészíttettük tehát arcképedet és elhelyeztük itt e terem legszebb és örök díszéül.”

 Campilli már a beszéd elején elérzékenyült, de a midőn Müller Katalin felemlítette, hogy az ünnepelt hány embernek adott példát, maga a szónok is könyezni kezdett és utána könybe borult az első, a második, a harmadik quadrille, végre az egész személyzet. Campilli meghatódottan mondott köszönetet a kitüntetésért és intette táncosait, hogy őrizzék meg a budapesti balletszemélyzet művészi hírnevét. Aztán sorba csókolta tanítványait, mire kezdetét vette a rendes táncgyakorlat.

 

Pesti Hírlap, 1884 szeptember 27